A félelem, hogy lemaradunk valamiről az online térben

A félelem, hogy lemaradunk valamiről az online térben

Veled is gyakran megtörténik, hogy egy hosszabb offline lét után azon kapod magad, hogy pörgeted az idővonalad, azt keresve, történt-e valami új, valami érdekes, esetleg töltött-e fel valaki új képet, új történetet, vicces videót? A FOMO jelenség pontosan ezt jelenti, Fear Of Missing Out, ami magyarul annyit tesz: a lemaradástól való félelem. Andrew Przybylski brit pszichológus, a téma egyik legelső kutatója így definiálja a fogalmat: átható félelem attól, hogy mások tartalmas élményeket szereznek nélkülünk. De miről maradunk le pontosan?

Fotó: Shutterstock, edit: Martina Advaney

Villányi Gergő pszichológiai tanácsadót kérdeztük:

Egyre több „betegség” köthető a túlzott nethasználathoz. A texting thumb (SMS-ező ujj) vagy a text neck (SMS-ező nyak) elnevezések is a mobil eszközök használatára vezethetők vissza, hiszen olyannyira lekötnek az online élmények, hogy akár még a helyes testtartásról is hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Tulajdonképen mi áll az online függőség hátterében?

V.G.: Bármilyen függőségről legyen szó – vagy túlhasználatról –, ott egy lelki fájdalommal kapcsolatos öngyógyítási kísérletről és a valóságból való elmenekülésről is szó van. Ez a közösségi oldalakra, a videójátékokra is igaz, de a cél nélküli görgetés/böngészés is ilyen lehet egy ponton túl. A közösségi oldalakon szintén gyakori, hogy figyelmet és szeretethiányt akarnánk pótolni, de ez nem lehetséges lájkokkal, instás szívekkel, de több tízezer követővel vagy ismerőssel sem. Minden lájk egy kis dicséret, minden értesítés vagy e-mail egy fel nem bontott apró ajándék aminél nem tudjuk, hogy levélszemét-e, érdektelen információ vagy valami örömteli, jó hír lapul-e benne. Ezeket az élményeket az agy jutalomként fogja fel, és az agyi jutalmazó központ a viselkedés ismétlésére motivál minket a dopamin nevű hormon segítségével, ezzel pedig ördögi körbe kerülhetünk, ha kizárólag az online világból várjuk, hogy boldogságot „kapjunk”.

fomo2

Fotó: Daniel Frost

Ez az erőteljes félelem, hogy valamiről lemaradunk, a minket körülvevő okosezközök és a modern élet velejárója, vagy ez már egy korábban ismert érzés, aminek csak a színtere változott meg? Tulajdonképpen mitől félünk?

V.G.: Hatalmas mértékben megnövekedett az információ mennyisége, amit egy nap ránk zúdítanak, vagy amihez hozzájuthatunk. Online bármely ország hírei eljutnak hozzánk, rengeteg esemény, buli ajánlóját megkaphatjuk, és akkor az ismerősök, követett oldalak híreiről, tartalmairól és fotóiról nem is beszéltünk. Egy ekkora kínálatban jó esélyünk van rá, hogy valamit kihagyunk, vagy elsodródik a figyelmünk és lemaradunk, elfelejtünk dolgokat. Hasonló érzet már 1986-ban is megfigyelhető volt egyetemistáknál, kezdő kutatóknál, a könyvtári szorongás (library anxiety) jelenségével, ahol a könyvtár képviselt hatalmas és átláthatatlan információmennyiséget.

Az információs túlterhelés létező jelenség, de információs elhízásnak (infobesity) vagy információs mérgezésnek (infoxication) is hívják, ami nem csoda, hiszen ma a 40-50 évvel előtti információmennyiség több százszorosával kell megbirkóznunk.

De a kimaradás, lemaradás nem csak az információról szól, hanem legalább ennyire a szociális eseményekről, kapcsolatokról is. Hallottam olyan eseteket, ahol egyik barát a másikat elhanyagolással, figyelmetlenséggel vádolta, mert pár percen belül nem reagált a kapott chat-üzenetre. Párkapcsolatokban is előfordulnak ilyen történetek, ahol az egyik fél mellőzöttséget, értéktelenséget él át, mikor elfoglalt társa nem reagál vagy nem elég gyorsan. Az okoseszközök valóban gyorsan összekapcsolnak minket és elérhetővé tesznek szinte bármikor – ennek azonban az az ára, hogy úgy gondoljuk, ez azt is jelenti, hogy a másik oldal figyelme állandóan az eszköz értesítései körül forog. Ez illúzió és egyben nagyon káros szokás, ugyanis az online-offline egyensúly jelenlegi korszakunk egyik legfontosabb alapkérdése.

A FOMO jelensége mennyire különbözik és mennyire jellemző a különböző generációkra (X, Y, Z)?

V.G.: A kommunikációs és tartalomfogyasztási, valamint a digitális térben való önreprezentációs szokásokat tekintve a fiatalabb generáció szorosabb kapcsolatot ápol az online világgal, tehát az ott megjelenő jelenségeknek is jobban ki van téve. Ezzel együtt szokások tekintetében nincs olyan, hogy egy-egy generáció kimaradna ebből. Komoly szorongásos tünetekről számolnak be  30-40 év közötti korosztály tagjai is, és egyre gyakrabban látni, hogy baráti beszélgetéseken, randikon, közös (elvileg) minőségi időt együtt töltő társaságnál is az emberek fél szeme az asztalon hagyott okostelefonon van. Ez nem csak elaprózza a figyelmünket, de az intimitást is megtöri, és az emberi kapcsolatainkat is nagyban lazítja. Szó szerint ott van az okoseszköz két ember közé beékelődve, és akár tudjuk, akár nem, ez komoly hatással van emberi kapcsolatainkra.

A mozikban még most is igen népszerű a FOMO, Megosztod és uralkodsz című magyar film, mely mindenfajta finomkodás nélkül tárja elénk az ezredforduló után születettek világát. Több alkalommal moderáltad már a filmet követő beszélgetést, ahol a nézők a film főszereplőivel és a rendezővel találkozhattak, kérdezhettek tőlük. Mit gondolsz, egy ilyen film és az ezt követő beszélgetés milyen hatással van a fiatalokra?

V.G.: Jó esetben szembesíti, sokkolja és elgondolkodtatja őket. Végre az ő generációjuk mutatja meg azt, amiben sokan benne élnek, és amivel kapcsolatban nekik maguknak is sok történetük, kérdésük van. És a FOMO nem csak a fiataloknak tud adni, mert az ott látottak alapján nagyon jó és érdekes beszélgetések alakulhatnak ki az idősebb generációkkal is. Fontosnak tartom a film azon hatását, hogy egyfajta hidat képez a generációk között, és akár rácsodálkoznak, akár elborzadnak a film témáitól, az biztos, hogy szó nélkül nem fogják hagyni.

fomo

www.fearofmissingout.hu

A film kendőzetlenül mutatja be a fiatalok éjszakai életét, az egyre vadabb kihívásokat, nem utolsó sorban pedig a szülők egyik legnagyobb félelmét: egy rossz közösség vagy társaság jellemformáló hatását. Szülőként hogyan tudjuk megóvni gyerekeinket?

V.G.: A két legfontosabb tényező a szülő-gyerek kapcsolatban úgy gondolom mindig is a bizalom és a kommunikáció lesz. A serdülők kísérletezni fognak, lebontják a határokat, keresik a helyüket, és ebben, ha magunkba nézünk, néhány durva élmény is benne van, bárki életét nézzük. Túlkontrollálni, tiltani nem lehet mindent, és ez amúgy is csak egy még erősebb elszakadáshoz és titkolózáshoz vezetne. Minél előbb ki kell alakítani azt a kapcsolatot a gyerekkel, hogy merjen kérdezni és mesélni arról, ami őt foglalkoztatja, megijeszti, vagy lelkesedéssel tölti el. A szülő nagyobb élettapasztalattal bír, de nem ismerhet mindent, pláne a ma gyorsan változó trendek, online kihívások és szokások dzsungelében. Emellett fontos, hogy a digitális világ veszélyeit, szabályait és hatásait tekintve a szülők kíváncsiak legyenek és képezzék magukat. Rengeteg hasznos kezdeményezés, könyv és cikk elérhető online, magam is gyakran publikálok a témában. A gyerek kíváncsisága, érdeklődése is forrás lehet, és rengeteg olyan beszélgetést eredményezhet, ahol a két világ találkozhat. Emellett nagyon fontos, hogy ha a gyerek online vagy a valóságban bajba kerül, ne az jusson eszébe, hogy otthon erről egy szót sem szabad szólni, mert büntetés, tiltás, retorzió a vége. Bármilyen nehéz is, a szülő szövetséges és védőpajzs legyen számára, mert akkor, ha baj van, tudja, hogy hová kell fordulnia. A következményekkel, a tanulságokkal is sokkal könnyebb úgy foglalkozni, hogy a gyerek nyitott rá.

 

 

villányi

kérdőív

 

Káros tartalmat talált az interneten?
Bejelentem!

Előadásaink bárki számára ingyenesen megtekinthetőek a sip@gyermekmento.hu címen. Elsősorban diákok, szülők pedagógusok, szociális munkások és rendőrök számára ajánljuk a Netezz biztonságosan előadásokat!

Várjuk jelentkezését!
Better Internet for Kids

Better Internet for Kids

AZ EURÓPAI UNIÓ ÁLTAL 2014-BEN INDÍTOTT PROGRAMBAN AZ EURÓPAI ISKOLAHÁLÓZAT (EUN) ÉS AZ INTERNET HOTLINE-OK NEMZETKÖZI SZÖVETSÉGE (INHOPE) MŰKÖDÖTT EGYÜTT 11 ORSZÁG 24 SZERVEZETÉVEL.

Támogatóink